Chip 1996 April/CHIP 1996 aprilis (CD06).zip/CHIP_CD06.ISO/hypertxt.arj/92/ALAPOK5.CD

Text File | 1995-09-14 | 13KB | 303 lines

      @VAz alapvetô DOS parancsok@N

          A  PC-k  legelterjedtebb  operációs  rendszere,  a   DOS
      úgynevezett parancssoros irányítású rendszer. Utasításainkat
      szöveges parancsok  formájában kell  kiadnunk számára,  ""ô"
      ugyanígy  üzen  vissza  nekünk.  Ezekbôl  vesszük  sorra  az
      egyszerûbbeket.


      @VAz aktuális lemezmeghajtó megváltoztatása@N

          Elegendô a kívánt meghajtó betûjelét begépelni, s  utána
      egy kettôspontot. Emlékeztetôül:  A:, B: a  floppymeghajtók,
      C:, D: stb. a winchesterek jele. (Lásd az ábrát.)
          Érdemes  figyelni  a   sorok  elején,  a   kurzor  elôtt
      megjelenô  szöveget,  az  úgynevezett  promptot,  amely  sok
      hasznos információt adhat (meghajtó, könyvtár, idô st.b), ha
      jól lett beállítva.


      @VLemez tartalmának megállapítása@N

          A parancs formája:
          @Kdir@N
          Ebben  a  legegyszerûbb   formában  az  aktuális   lemez
      aktuális könyvtárának (directory)  tartalmát tudjuk meg.  Ha
      ez a könyvtár túl  sok file-t tartalmaz, akkor  a felsorolás
      leszalad a képernyôrôl, csak  a végét tudjuk megnézni.  Ezen
      két módon is segíthetünk:
          @Kdir /p@N
          (a lista képernyôoldalanként készül)
          @Kdir /w@N
          (tömörített kiírás, kevesebb információval)
          Ha másik  lemez tartalmára  vagyunk kíváncsiak,  mint az
      aktuális, akkor ezt is közölhetjük a DOS-sal:
          @KC:>dir a:@N
          Ekkor az  A: meghajtó  tartalmát fogja  kiírni (a ""C:>"
      szövegrész  természetesen  a  prompt).  Kérhetô  másik   (az
      aktuálistól eltérô) könyvtár tartalma is, például:
          @KC:\WORD>dir c:\uti /w@N
          A példában a WORD könyvtár az aktuális, mi pedig az  UTI
      nevû  könyvtár  tartalmát  íratjuk  ki,  tömörített formában
      (most ""C:\WORD>" volt a prompt).


      @VAktuális könyvtár megváltoztatása@N

          A parancs formája a ""könyvtárcsere" (change  directory)
      rövidítése, tehát CD. Például:
          @KC:\>cd games@N
          (ezt írtuk)
          @KC:\GAMES>@N
          (ezt kaptuk eredményül)
          tehát a  C: meghajtó  ""gyökerébôl" (ezt  jelentette a \
      jel)  beléptünk a  GAMES könyvtárba.  A visszalépés  kétféle
      lehet:
          @Kcd \@N
          (hatására bárhonnan a gyökérbe kerülünk)
          @Kcd ..@N
          (ekkor egy szinttel lépünk vissza a fán, ezúttal pont  a
      gyökérbe jutunk)
          Ha eddig  az A:  meghajtón dolgoztunk,  s a  C: meghajtó
      GAMES   könyvtára  alatt   elhelyezkedô  TETRIS   könyvtárba
      kívánunk belépni, akkor:
          @KA:\>cd c:\games\tetris
          A:\>c:@N
          lépésekkel tudjuk célunkat elérni.


      @VProgramok indítása@N

          Az aktuális könyvtárbeli  programokat egyszerûen a  file
      nevének beírásával (+ [Enter]) indíthatjuk.  (Emlékeztetôül:
      a  DOS  csak  az  .EXE,  .COM,  .BAT  kiterjesztésû  file-ok
      indítására   képes.)   Például    indítsuk   el   a    dBase
      adatbázis-kezelô szoftvert! A szükséges lépések az  alábbiak
      lehetnek: (a promptot a gép adja!)
          @KC:\>dir@N
          (megnézzük a könyvtárakat)
          @KC:\>cd dbase@N
          (belépünk a DBASE könyvtárba)
          @KC:\DBASE>dir *.exe@N
          (keressük, mit lehet elindítani)
          @KC:\DBASE>dbase@N
          (a DBASE.EXE file-t indítjuk)


      @VKönyvtár létrehozása@N

          Sokszor lehet szükségünk  új könyvtár létrehozására:  új
      munkát kezdve a ""munkadarabokat" egy helyre akarjuk  tenni;
      egy frissen beszerzett  szoftvert külön könyvtárba  célszerû
      elhelyezni  stb.  A  parancs  a  ""könyvtárkészítés"   (make
      directory)  rövidítése:  MD. Hozzunk  létre  egy MUNKA  nevû
      könyvtárat, s benne egy ADAT alkönyvtárat a C: meghajtón!
          @KC:\>md munka
          C:\>md munka\adat@N
          (Hogyan lehetett volna másképpen csinálni?)


      @VFile-ok másolása@N

          Másoláskor  meg  kell  mondanunk  a  gépnek,  hogy   mit
      másoljon (forrás-file), s hova, milyen néven (cél-file). Itt
      is érvényes az eddig tapasztalt szabály, vagyis az  aktuális
      meghajtó,  s  az  aktuális  könyvtár  jelölése   elhagyható.
      Másoljuk az A: meghajtóban  lévô lemezen lévô összes  file-t
      az aktuális könyvtárba!
          @KC:\MUNKA>copy a:*.*@N
          (másolj A:-ról mindent)
          Az  aktuális  könyvtár  .TXT  kiterjesztésû  állományait
      másoljuk floppyra!
          @KC:\MUNKA>copy *.txt a:@N
          Másoljuk át  a DBASE  könyvtárban lévô  adatállományokat
      (kiterjesztésük   .DBF)   a   floppylemezen   lévô    ADATOK
      könyvtárba!
          @KC:\MUNKA>copy c:\dbase\*.dbf a:\adatok@N
          Másoljuk az  aktuális könyvtárból  a SZOV.TXT  állományt
      floppyra úgy, hogy neve ott SZOV.DOC legyen!
          @KC:\MUNKA>copy szov.txt a:szov.doc@N


      @VFile-ok törlése@N

          Két, egymással teljesen egyenértékû parancs  használható
      file-ok  törlésére,  a  DEL  és  az  ERASE.  Töröljük  ki az
      aktuális könyvtárból a SZOV.TXT file-t!
          @KC:\MUNKA>del szov.txt@N
          Töröljünk le minden állományt a floppylemezrôl!
          @KC:\MUNKA>del a:*.*
          Are you sure (Y/N)?@N
          (""Biztos benne?" -- ilyenkor a gép óvatos!)
          Némelyik  szerkesztôprogram a  szövegek új  változatának
      lementésekor    a    régi    szövegfile-t    átnevezi   .BAK
      kiterjesztésûre. Töröljük le e ""maradékokat"!
          @KC:\MUNKA>del *.bak@N
          Esetenként  a  törlési parancs  nem  jár eredménnyel:  a
      lemezen, könyvtárban file-ok maradnak, pedig teljes  törlést
      ""rendeltünk el".  A már  említett rejtett,  továbbá a  csak
      olvasható (read only) file-okat a DEL parancs nem törli.


      @VFile-ok átnevezése@N

          Egy  file-nak  új  (esetleg  szemléletesebb,  kifejezôbb
      stb.) nevet a  RENAME (rövidítése REN)  paranccsal adhatunk.
      Természetesen  meg kell  mondanunk az  eredeti és  a  kívánt
      nevet egyaránt. Nevezzük át  az A: meghajtóban lévô  lemezen
      található HAHO.BAS file-t MACSKA.BAS névre!
          @KC:\MUNKA>ren a:haho.bas macska.bas@N


      @VKönyvtárak törlése@N

          Csak  üres könyvtár  törölhetô a  @KRD@N (Remove  Directory)
      paranccsal.  Tehát a  könyvtár törlése  elôtt a  benne  lévô
      file-okat törölnünk kell. Szüntessük meg a merevlemezen lévô
      MUNKA könyvtárat!
          @KC:\MUNKA>del *.*@N
          (törlünk minden file-t)
          @KC:\MUNKA>cd..@N
          (vissza a fán egy szinttel)
          @KC:\>rd munka@N
          (a tényleges törlés)


      @VFile-ok tartalmának kiíratása@N

          Gyakran van szükségünk  egyes szöveges állományok  gyors
      elolvasására.   Åltalános   gyakorlat   például,   hogy    a
      szoftvereket tartalmazó lemezeken található egy READ.ME nevû
      szövegfile,  amely  a  legfontosabb/legfrissebb tudnivalókat
      tartalmazza.  Innen  lehet  legtöbbször  megtudni  az  adott
      program indításának, lementésének módját. Olvassuk el ezt az
      állományt!
          @KA:>type read.me@N
          Sajnos a  hosszabb szövegek  leszaladnak a  képernyôrôl.
      Egyik  megoldás  a  késôbb  tárgyalandó  MORE  nevû ""szûrô"
      alkalmazása. Tehát:
          @KA:>type read.me|more@N
          Ekkor  a  szöveg   oldalakra  tördelve  jelenik   meg  a
      képernyôn,  s egy  billentyû megnyomása  után folytatódik  a
      kiírás. A másik lehetôség a kimenet átirányítása. (Kitérô: a
      parancsot  csak  szöveges  állományokra  érdemes alkalmazni,
      tehát .TXT, .DOC,  .BAT stb. kiterjesztésûekre.  Más file-ok
      esetén elég  sajátos dolgok  történnek, de  azért a  gép nem
      romlik el, tehát kipróbálható.)


      @VKiíratások nyomtatóra@N

          Számos  alkalmazói  program  saját  nyomtató utasítással
      rendelkezik.   Szövegszerkesztôkben,    rajzolóprogramokban,
      programozási  környezetekben,   táblázatkezelôkben  stb.   a
      ""saját"  file-ok  nyomtatására  --  ha  lehet  --  ezeket a
      menüpontokat használjuk. Szebben, kényelmesebben nyomtatnak,
      mint  a  DOS!  Maga  a  DOS  az  egyes  információk  papírra
      ""vetésének" három módját kínálja fel.
          1.  A  képernyô közvetlen  kinyomtatását  érhetjük el  a
      billentyûzeten    lévô    [Print    Screen]    ([Prt   Scr],
      képernyônyomtatás)  gomb  megnyomásával.  Ekkor  a  szöveges
      képernyô  teljes tartalma  (mind a  25x80 karakter)  papírra
      kerül.
          2.   ""Kérhetjük"   az   elsôdleges   kimenet  (monitor)
      átirányítását   más  perifériára,   például  a   nyomtatóra.
      Nyomtassuk ki egy floppy tartalomjegyzékét!
          @KA:\>dir > prn@N
          A  "">" jelenti  az átirányítás  elrendelését, a  ""prn"
      pedig a nyomtató  szabványos neve. (îrható  helyette ""lpt1"
      is). A parancs hatására a tartalomjegyzék a képernyô helyett
      a  nyomtatón  jelenik  meg.  Nyomtassuk  ki  a  lemezen lévô
      READ.ME nevû szövegfile-t!
          @KA:\>type read.me > prn@N
          A hatás ugyanaz, mint az  elôbb: a szöveg nem látszik  a
      képernyôn, viszont folyamatosan íródik a nyomtatón.
          3. Szöveges file-ok nyomtatására érdemes használni a DOS
      @KPRINT@N parancsát, amely lehetôvé teszi több file  nyomtatását
      úgy,   hogy   közben  a   géppel   tovább  tudunk   dolgozni
      (háttérnyomtatás). Nyomtassuk  ki a  MUNKA könyvtárban  lévô
      összes BASIC nyelvû programunkat!
          @KC:\MUNKA>print *.bas@N
          @KName of List device [PRN]:@N
          A  gép  meg  akarja tudni  a  listázó  eszköz nevét.  Ha
      [Enter]-t nyomunk, ez a  név PRN lesz, ami  megfelelô. Mivel
      több  file-t  akarunk   nyomtatni,  a  program   ezeket  egy
      nyomtatási (várakozási) sorba állítja, s egyenként  kerülnek
      -- beavatkozásunk nélkül -- nyomtatásra. A PRINT úgynevezett
      ""külsô"  parancs,  tehát most  végeredményben  egy nyomtató
      programot indítottunk el. Ha mégsem indulna, annak egyik oka
      az lehet, hogy a DOS  nem találja a PRINT programot.  Ezen a
      gondon az elérési útvonal (path) beállításával segíthetünk.


      @VElérési útvonal beállítása@N

          Láttuk, tapasztaltuk, hogy a DOS parancsainak hatása  az
      aktuális  meghajtó  aktuális  könyvtárára  terjed  ki. Tehát
      például  csak   az  aktuális   könyvtárban  lévô   programok
      indíthatók. Ez egy  elég erôs korlátozás  -- volt, amíg  meg
      nem jelent a PATH utasítás, amelyben felsorolhatjuk azokat a
      könyvtárakat,  amelyekben   fontos,  futtatható   file-jaink
      (programjaink) vannak. Tehát írjuk be:
          @KC:\MUNKA>path c:\;c:\uti;c\dos;@N
          Most  kiadva  az  elôbbi  PRINT  parancsot  a  DOS elôbb
      megpróbálja a  MUNKA könyvtárban  megkeresni és  elindítani.
      Mivel  itt  nem   találja,  végignézi  a   PATH  utasításban
      felsorolt  könyvtárakat: a  ""gyökeret" (@KC:\@N),  az UTI-t,  a
      DOS-t.  Mivel  a  DOS könyvtárban  a  PRINT  megtalálható, a
      program elindul.


      @VLemezek elôkészítése használatra -- formázás@N

          Mivel  a  bevezetôben részletesen  tárgyaltuk  e parancs
      mûködését, most csak  a legfontosabb tudnivalókat  foglaljuk
      össze. A FORMAT  -- hasonlóan a  PRINT utasításhoz --  külsô
      parancs.  Alapvetôen  két  lemezfajtát  különböztetünk  meg:
      adatlemez esetén a  lemez teljes tárolókapacitása  az adatok
      (állományok) rendelkezésére áll. A rendszerlemez tartalmazza
      a DOS  magját (a  két rejtett  file-t és  a COMMAND.COM-ot),
      tehát  egy rendszerlemezt  az A:  meghajtóba helyezve,  s  a
      gépet bekapcsolva, betöltôdik a DOS, ""felépül" a  rendszer.
      Természetesen a  rendszerlemezen kb.  80 Kbyte-tal  kevesebb
      hely marad az egyéb file-ok számára.
          Adatlemez készítése:
          @KC:\DOS>format a:@N
          Rendszerlemez készítése:
          @KC:\DOS>format a: /s@N
          A @K/s@N  ""kapcsoló" hatására  a lemezre  rámásolódik a DOS
      magját  alkotó három  file. NE  kísérletezzünk a  @KFORMAT  C:@N
      paranccsal! A FORMAT parancs formája a floppymeghajtótól  és
      a floppylemez típusától  függôen eltérhet a  fentiektôl. 1,2
      Mbyte-os  meghajtóban  ""DD" feliratú  lemezt  @KFORMAT A:  /4@N
      paranccsal   formattálhatunk.   A   kemény   mûanyag   tokú,
      úgynevezett   mikrofloppyk   (3   és   fél   colos  lemezek)
      formattálása ""HD" felirat  esetén @KFORMAT A:@N,  ""DD" felirat
      esetén  @KFORMAT  A:   /N:9@N  paranccsal  lehetséges.   Ha  két
      floppymeghajtó  is  van  a gépben,  akkor  a  másodikba tett
      lemeznél az ""A:" megnevezés helyett ""B:"-t kell használni.
          Talán e rövid áttekintésbôl is kiderült, hogy a DOS  egy
      használható, mûködôképes, de nem igazán barátságos rendszer.
      Parancsokat kell fejben tartani, hiba nélkül begépelni, mert
      különben jön  a ""bírálat":  @KBad command  or filename@N (Hibás
      parancs  vagy   file-név),  s   kezdhetjük  elölrôl...   Nem
      véletlen, hogy programozók, szoftverházak tömege fejlesztett
      ki  a  DOS kezelését  megkönnyítô,  úgynevezett keret-  vagy
      shell programokat.

      @KBánhegyesi Zoltán@N

Ezt látjuk a képernyôn:

    C:>_

Ezt kell írnunk + [Enter]-t nyomni:

    C:>a:

Ez lesz az eredménye, tehát a
C: meghajtóról áttértünk az A: meghajtóra:

    A:>_